Az Akác tulajdonságai

Az akácot az amerikai kontinensről 1620 körül hozta be Európába Jean Robin francia botanikus és királyi kertész, Robinia pseudoacacia nevét is róla kapta. Itthon a hivatalos magyar elnevezése fehér akác.

Az akác valójában “álakác”, mint latin neve is utal rá: a köznyelvben és tévesen terjedt el az akáciák családjára utaló név (nem csak nálunk, de Európa számos országában). Az akáciák Afrikában élő, széles lombozatú fák, ehhez az akácnak botanikailag nincs köze.

Főként a XIX. században Európa-szerte nagy területeket telepítettek be akáccal. Az ENSZ 350-2 nemzetközi szabvány szerint az európai fafajok közül egyedül az akácfa sorolható az 1-2. rezisztencia osztályba. Az akácfa vegyszeres kezelés nélküli kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető. Kertépítés során felhasznált akáctermékek esetén tudnunk kell, hogy mint minden fa az akác is igazodik környezete nedvességtartalmához, ami folyamatos alakváltozással jár. Sokszor így nagyobb figyelmet igényel a kültéri termék tervezése, mert a faanyag mozgása nem történhet a használhatóság, a megjelenés rovására. Számolnunk kell azzal ha a terméket otthonunkban szeretnénk összeszerelni akkor az lényegesen nehezebb feladat mint más fáké:

  • kézzel szinte lehetetlen előfúrás nélkül szegezni, csavarozni.
  • a lehető legélesebb szerszámokra van szükség amik gyorsan kopnak.
  • a gépek ereje is sokszor mutatkozik kevésnek, ha akáccal dolgozunk.

A felhasználás során kerüljük a fa bebetonozását! A beton is tönkre fog menni! Sokkal inkább jó megoldás, ha a nagy szilárdság szempont a beton és a fa közé olyan vasalatot rakni, ami lehetővé teszi a nedvesség eltávozását a fáról, sőt emeljük el az alaptól a fát nehogy onnét nedvességet vegyen fel!

Lakáson belüli felhasználás során az akác mivel a legkopásállóbb nem kell a gyors amortizációval gondolnunk. Sok esetben élettartama a hidegburkolatét is meghaladja. Csak kis kínálatot jelent az akácbútor a belőle készült parketta esetleg svédpadló mellett. Azok jellemzően olasz termékek és általában mogyorószínben kaphatók, általában magas árfekvéssel (árát csak az egzóták és a gyümölcsfák kerülik el). Minőségük felől viszont nem lehet kétségünk:

  • szabadban talajjal érintkezve 25-40 év.
  • szabadban talajjal nem érintkezve 80-100 év.
  • épületben száraz helyen és víz alatt 500 év felett.