A bútoripar az akácot kezdetben csak nem látható szerkezeti elemekként használta. Az 1970-es évek közepén konyhai székeket és asztalállványokat kezdtek akácból készíteni, ezt követően megjelent az akác lakószobai székek és asztalok alapanyagaként is. A belsőtéri bútorok esetében elterjedését színbeli tarkasága és a faanyag nehéz megmunkálhatósága egyaránt gátolta. E problémák megoldását segítik az akácfa gőzölése, pácolása és a korszerű keményfémlapkás szerszámok alkalmazása. Megemlítjük, hogy ma már tömörfa bútorlapokat készítenek igény szerinti profilmarással bútoripari frontfelületek céljára. Tartóssága miatt ma az akác a legfontosabb fafaja a kerti bútor gyártásnak.
Jelentős mennyiségben gyártanak akácból parkettát, lépcsőt, korlátot. Fontos az épületszerkezetek, a ragasztott tartók, a faházak, a szerszámkamrák, a kerítés elemek, a falburkolatok gyártása is. A csaphornyos parketta mellett igen jelentős a szalagparketta gyártása is, itt a felszíni koptató réteg készül akácfából. Az akácfát hagyományosan felhasználja a bognáripar, nagy tömegben gyártanak belőle szerszámnyeleket. Eredményes próbálkozások folytak nagyméretű rétegelt-ragasztott váltótalpfák gyártására is.
Befejezésül az akác hengeresfa feldolgozása, felhasználása terén szólnunk kell még az energetikai hasznosításról. Eredményes kísérletek folynak rövid vágásfordulójú energia erdők létesítésére is.